Tőkejövedelem – Öngondoskodás
Meddig kell ma dolgoznia egy embernek Magyarországon? – tehetjük fel a kérdést, amire sokan sokféle választ adnak. Van aki azt modja, amíg bírok... Van, aki a hivatalos nyugdíjkorhatárral válaszol... Pedig ha jobban belegondolunk, valójában addig, amíg meg nem teremti a feltételeit annak, hogy ne kelljen... Mármint ne legyen kötelező dolgoznia a megélhetésért, vagyis csak akkor dolgozzon, ha szereti a munkáját. Mi a különbség, ha valaki a megélhetésért dolgozik vagy csak hobbiból? Persze a kérdés költői, a cél viszont a legtöbb embert foglalkoztatja!
Vagyis addig kell dolgoznom, amíg nincs meg az a tőkém, hogy tőkejövedelemből élhessek! Ma a legtöbb ember un. munkajövedelemből él, vagyis elvégez egy munkát, tevékenységet, s cserébe kap fizetést, bért. Az un. tőkejövedelem ezzel szemben pontosan az az eset, amikor nem én dolgozok a pénzért, hanem a pénz dolgozik értem...!
Szakértői becslések alapján, ha tőkejövedelemből kívánom finanszírozni az életemet, nagyságrendileg a havi kiadásaim 150-szeresét kell összegyűjtenem tőkeként. Sokan azt gondolják, ez lehetetlen! Persze nekik is – a saját életük tükrében – igazuk lesz...
A tőkefelépítésre az alábbi képlet írható fel: TŐKE = IDŐ x PÉNZ
Ha kevés pénzem van, akkor is felépíthetem a célul kitűzött tőkét, csak hosszabb idő szükséges hozzá. Használja ki az Albert Einstein által csak a világ 8. csodájának nevezett mechanizmust, a kamatos kamat hatását!
Ehhez azonban inkább kevesebbel, de minél előbb el kell indulnia a tőkejövedelemhez vezető úton. A késlekedésnek nagyon komoly ára van! Vagyis gondolkodjon stratégiában, ugyanis a célul kitűzött tőkejövedelemért ma kell megdolgoznia, mivel munkabírása, ill. az igény az Ön munkájára nagy valószínűséggel ma jóval nagyobb, mint 20-30 év múlva!
Miért van erre szükség? Mert az élet tele van olyan élethelyzetekkel, ahol előre lehet tudni, hogy nagyobb tőkére lesz szüksége! A gyermekek taníttatása, a nyugdíjhelyzet vagy a célul kitűzött anyagi függetlenség mind-mind ilyen szituációk!
„A legtöbb ember azt szeretné, ha az állam öngondoskodna róla...!” – mondta nemrégiben az egyik miniszterünk. Már önmagában is egy paradox kifejezés, de sajnos sokan valóban így gondolkodnak. Ők lesznek azok, akik képtelenek lesznek megélni a 100€ körüli nyugdíjukból, akik nem képesek majd finanszírozni a saját egészségügyi kiadásaikat, s – eltekintve gyermekeik segítségétől avagy házuk eljelzálogosításától – kilátástalan helyzetbe kerülnek... Akkor már késő lesz azon sopánkodni, hogy de jó lett volna minden nap egy picit takarékoskodni, s tudatosabban elni!
Aki viszont tudatosan építi a jövőjét, a jövedelméből először félretesz, majd a maradékot kezeli 100%-ként, és abból él meg, vagyis a saját „aranykorának” stratégája, azaz nem mástól várja a megoldást hanem – még időben – tesz érte, neki is igaza lesz! Ha kitartó és következetes, látja a távlati célt, s nem enged a hétköznapi anyagi csábításoknak, akkor ő valóban képes felépíteni azt a tőkét, ami egy nyugat–európai életszínvonalat képes tőkejövedelemként finanszírozni. Gondoljon bele, milyen érzés lenne, ha a havi nyugdíj mellé érkezne egy több ezer eurós privátnyugdíj, amivel szabadon rendelkezhet, hogy utazásra, magas színvonalú egészségügyi vagy prevenciós kiadásora fordítja vagy támogatja gyermekeit, unokáit!
